Még nem említettem, hogy Médiatechnológus Asszisztens szakra járok Budapestre, a Minerva Érettségizettek Szakközépiskolájába. Ez annyit tesz, hogy a hang, és a kép nekünk mindennél fontosabb. Vagy, ha nem is mindennél, legalábbis eléggé. Talán ezért gondolhatta úgy a szakmai gyakorlatos tanárunk, hogy jót tenne néha egy kis úgymond "szakmai kiruccanás". Ilyen alkalom volt az, mikor elmentünk előző félévben a Syma csarnokba, megnézni a hangfoglalást (azóta vagyok a Magyar Zenész Bázis tagja, és van kedvezményem bizonyos hangszer, és hangtechnikai boltokba), illetve a mai alkalom, amikor is a Corvin filmszínházban tettünk látogatást.
Az egész egy átlagos hétfői napnak indult, azzal a különbséggel, hogy most nem kellett 4-kor kelnem, mert csak 9.45-re mentünk a mozihoz. Szóval elég volt feljönnöm a 7.15-ös busszal. A megállóban szokásos tömeg, persze végül mindenki megtalálta a helyét. Leszállás a Petőfi hídnál, tovább a Corvin Közre. Megérkeztek a többiek, majd be az előcsarnokba. Ott még nem sejtettem, hogy az egész KB. másfél órás látogatás ekkora hatással lesz rám. Nem is maga a vetítőgép kinézete fogott meg, hanem a működése. Ahogy átvilágítja a képet, ill. ahogy a hangot külön leveszi, egyazon tekercsről. Aztán az egyel feljebbi terembe mentünk, ahol már megtekinthettük a digitális 3D nyújtotta élvezeteket. Mivel nekem ilyesmiben nem még volt részem, ezért számomra hatalmas volt a látványvilág (úgyhogy délelőtt óta álmom, hogy megnézzem az Allice Csodaországban 3D változatát). Persze elhiszem, hogy az IMAX még ennél is jobb, de akkor attól én valószínűleg tényleg eldobnám a hajam (úgyis hamar kinő :D). Egy dolgot sajnálok csupán, hogy a digitális technika hamarosan a mozigépész szakmát is felemészti.
Zárószóként, kérdésemre a válasz, hogy mért nem használják minden teremben a digitális megoldást az volt, hogy míg a tekercses gép 2 millióba fáj, a digitális 43-ba. Azt hiszem ez mindent megmagyaráz...
Az egész egy átlagos hétfői napnak indult, azzal a különbséggel, hogy most nem kellett 4-kor kelnem, mert csak 9.45-re mentünk a mozihoz. Szóval elég volt feljönnöm a 7.15-ös busszal. A megállóban szokásos tömeg, persze végül mindenki megtalálta a helyét. Leszállás a Petőfi hídnál, tovább a Corvin Közre. Megérkeztek a többiek, majd be az előcsarnokba. Ott még nem sejtettem, hogy az egész KB. másfél órás látogatás ekkora hatással lesz rám. Nem is maga a vetítőgép kinézete fogott meg, hanem a működése. Ahogy átvilágítja a képet, ill. ahogy a hangot külön leveszi, egyazon tekercsről. Aztán az egyel feljebbi terembe mentünk, ahol már megtekinthettük a digitális 3D nyújtotta élvezeteket. Mivel nekem ilyesmiben nem még volt részem, ezért számomra hatalmas volt a látványvilág (úgyhogy délelőtt óta álmom, hogy megnézzem az Allice Csodaországban 3D változatát). Persze elhiszem, hogy az IMAX még ennél is jobb, de akkor attól én valószínűleg tényleg eldobnám a hajam (úgyis hamar kinő :D). Egy dolgot sajnálok csupán, hogy a digitális technika hamarosan a mozigépész szakmát is felemészti.
Zárószóként, kérdésemre a válasz, hogy mért nem használják minden teremben a digitális megoldást az volt, hogy míg a tekercses gép 2 millióba fáj, a digitális 43-ba. Azt hiszem ez mindent megmagyaráz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése