Mint az mindenki számára feltűnt, a múlt héten felettébb rossz idő volt. Több esernyő is életét vesztette, többek között az enyém is. Ennek ellenére az utam Budapestre teljesen rendben ment. A hazautam kevésbé... Vizsgázni mentem fel (még nem tudom milyen lett, írásbeli volt), majd megittunk1-2 sört a szaktársaimmal, és Janival. Olyan délután 1 óra környékén indultunk, hogy elérjük a vonatunkat a Déliben. Abba nem gondoltunk bele, hogy a vihar finoman szólva sem tesz túl jót a vezetékeknek :). Szóval a vonat 80 percet késett, ezért elmentünk az akkor induló személyivel (nem igazolvánnyal) Székesfehérvárra, mondván: Inkább a vonaton üljünk, mint a váróban. Odaérve tapasztaltuk, hogy a Pestről induló járatunknak még kell bő fél óra, hogy Fehérvárra érjen. Ez esetben "igyunk meg egy bambit" elméletet követve beültünk a pályaudvaron elhelyezkedő ivóba :). Jani egy kávét, én még egy sört kértem. Elvileg poharat, de végülis korsó lett belőle, miután a pultoscsaj kérdezte, hogy egy nagy pohárral elbírok-e. Ledöntöttük kényelmesen, majd ki a vágányhoz. Fel a vonatra, ahol egy kedves öreg hölgyel utaztunk egy kabinban. Jani aludt, mi beszélgettünk, és megállapítottuk, hogy új tavak alakultak ki hazánkban. Mikor beértünk ő még ment tovább Ajkára, mi meg örültünk, hogy itthon vagyunk végre. Elköszönés, majd buszozás haza. Így történt, hogy cirka este 6 óra magasságában meg is érkeztünk hőn szeretett Veszprém városunkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése