Ha szombat akkor koncert

Többen panaszkodtak már, hogy mostanában nem sok mozgolódást láttak Nősténykentaur fronton. Ez ebben a formában nem igaz, bár ami azt illeti, mostanában tényleg nem igazán mozgolódtunk a színpadon. A nyarunk viszonylag aktív volt, de nem koncertek, sokkal inkább tehetségkutatók, valamint háttérmunkálatok terén. A "Kentaur Resurrection" is kezd -kicsit döcögősen, de- beindulni. Persze ez az ősz már nem olyan, mint az eddigiek. Jani elvégezte az iskolát, így most már lényegesen kevesebbet tud itt lenni. A többieknek -beleértve engemet is- sokkal több a dolguk, mint eddig (hiába, ilyen ha nő fel az ember). De ami a jó hír, hogy mostanában már ráfeküdtünk a koncertekre, így a jövőben már többször lehet hallani a tőlünk áradó ricsajt. És, és, és, és (dobpergés)!!!!! Fellépünk szombaton, azaz október 30.-án Veszprém egyetlen "Metrójában" az Iridium zenekarral karöltve. Szóval, aki várta már, hogy játszunk, annak itt a remek alkalom, hogy eljöjjön, aki meg nem, az szolidarításból szontén eljöhetne :P.
A szombati viszont látásra ;)!

Ja, és a minap találtam egy remek átdolgozást, érdemes meghallgatni:
Britney Spears - Toxic (bliix - metal remix)

"Tűz égeti lelkem, s vége van nyárnak"

Bezony, de rég írtam ide. Na de miért? Mert lévén, hogy ez volt az utolsó igazi nyaram (feltéve, hogy találok munkát, és nem rúgnak ki addig :D ), ki akartam élvezni. Ez maximálisan sikerült. Sok szempontból mondhatjuk, hogy ez volt az eddigi egyik legjobb nyaram. Minden amit terveztem, az hellyel-közzel, de sikerült. Szóval panaszra nincs okom. Még csak 5 napja kutakodom állások után, jópár helyre leadtam már az önéletrajzom, de valami azt súgja, hogy a végén profi leszek az állásjelentkezős email-ek megírásában.
Ami a zenekart illeti, sikeresen felvettük az EP-t. Ami a kikeverést illeti, azzal szenvedek eleget, de sajnos így sem tudom stúdióminőségre kihozni. Azért a szokásos színvonalemelkedést tartom/tartjuk, tehát izgulnom nem kell :). Ilyen technikai háttérrel ez bőven jó. Nagy előny volt a két új szerzeményem, a Line 6 POD Studo UX1 hangkártya (ilyen modellezős cucc, gitárosoknak, basszerosoknak, meg énekeseknek), illetve a Takstar TA-54D mikrofon. Ez meg egy fémházas rácsos cucc, ahogy a mellékelt ábra mutatja.
Aztán hajrá a hétvégéhez ;).

Rockmaraton 2

Miért Rockmaraton 2? Csupán azért, mert ez volt a második Rockmaraton, amin voltam, és amin játszottunk a Local Heroes tehetségkutatón.
Kezdjük az elején. Miután beválogattak minket elkezdtünk agyalni, hogy hogyan, illetve mikor is lenne a legcélszerűbb lejutnunk. Mivel 8.-án (csütörtökön) játszottunk, ezért hétfőn megbűvöltük a Kadettot (rádó, hangszórók, óra, ülések, díszlécek, stb...). Kedden, illetve szerdán próbáltunk, majd a szerdai zenélés után indultunk. Olyan 20 óra fele le is értünk és felvettük Csontost, akinél aludtunk aznap este. Főztünk egy Chillis Babot, megittunk 1-2 sört, majd aludtunk, hogy másnap jó teljesítőképességünk legyen. A tehetségkutatón jobbnál jobb bandák léptek fel, de mi sem panaszkodhatunk, mert egész jó showt csináltunk. Végülis nem mi nyertünk, de ez egyáltalán nem keserített el, mert egész jó kritikát kaptunk, ráadásul nem egy ember jött oda, hogy nagyon jók voltunk :). Ezek után kezdődhetett a buli. Amíg az utánunk lévő bandák játszottak, mi megittunk néhány sört, majd megvártuk az eredményhírdetést. Utána sétáltunk tovább a fesztívál területe mellett elhelyezkedő kocsmába, és megittunk mégegyet, majd le a tóhoz. Visszafele szintén elfogyasztottunk ott egy sört, aztán visszaballagtunk a feszt területére. Bementünk Walls Of Jericho koncertre, ami nagyon nagy volt, csak sajnos rövid is. Utánuk jött a Bridge To Solace. Amíg a srácok beálltak, mi messziről néztük a Dalriada koncert elejét. Ezt viszonylag gyorsan megtették, teghát vissza is mentünk hamar egészen a harmadik, később a második sorig (én még egy circle pit-ben is benne voltam). Kaptam matricát is, ami azóta Lucy-n - a csellómon - pihenget :). A koncert eszméletlen volt. Utána kimentünk dumálgattunk, majd a többiek bementek Blind Myselfre, én meg megnéztem az Ensiferumot, de még így is átértem a Blind koncert végére. 1 óra fele egy rövid kitérőt tettünk a kaja sátorba, végül átnéztünk Nightquestre.
Összességében nagyon jól éreztem magam, sok-sok emberrel beszélgettem, és 2 körül kicsit mámoros állapotban feküdtem le alduni. Reggel keltünk, indultunk. Bálintot kiraktuk a vasútállomáson, mert ment Szolnokra, felvettük Lilit, majd hazafelé vettük az irányt.

Újabb csodálatos utazás:P.

Mint az mindenki számára feltűnt, a múlt héten felettébb rossz idő volt. Több esernyő is életét vesztette, többek között az enyém is. Ennek ellenére az utam Budapestre teljesen rendben ment. A hazautam kevésbé... Vizsgázni mentem fel (még nem tudom milyen lett, írásbeli volt), majd megittunk1-2 sört a szaktársaimmal, és Janival. Olyan délután 1 óra környékén indultunk, hogy elérjük a vonatunkat a Déliben. Abba nem gondoltunk bele, hogy a vihar finoman szólva sem tesz túl jót a vezetékeknek :). Szóval a vonat 80 percet késett, ezért elmentünk az akkor induló személyivel (nem igazolvánnyal) Székesfehérvárra, mondván: Inkább a vonaton üljünk, mint a váróban. Odaérve tapasztaltuk, hogy a Pestről induló járatunknak még kell bő fél óra, hogy Fehérvárra érjen. Ez esetben "igyunk meg egy bambit" elméletet követve beültünk a pályaudvaron elhelyezkedő ivóba :). Jani egy kávét, én még egy sört kértem. Elvileg poharat, de végülis korsó lett belőle, miután a pultoscsaj kérdezte, hogy egy nagy pohárral elbírok-e. Ledöntöttük kényelmesen, majd ki a vágányhoz. Fel a vonatra, ahol egy kedves öreg hölgyel utaztunk egy kabinban. Jani aludt, mi beszélgettünk, és megállapítottuk, hogy új tavak alakultak ki hazánkban. Mikor beértünk ő még ment tovább Ajkára, mi meg örültünk, hogy itthon vagyunk végre. Elköszönés, majd buszozás haza. Így történt, hogy cirka este 6 óra magasságában meg is érkeztünk hőn szeretett Veszprém városunkba.

Két és fél év után újra Kartal

A gyengébbek kedvéért elárulom, hogy Kartal egy község Aszód mellett. Ha még így se tudja valaki betájolni, akkor a Google Maps mindig segít :). Miért voltam lent? Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ott laknak unokatestvéremék. Persze én főleg a jelenlegi, és a volt - még az Ütőképes Atumbunki formációban játszó - dobosunk (Utschalott Jani, és az öccse Bandi miatt mentem le). Mielőtt még valaki megkérdezné: Nem, az ő öccseik valószínűleg nem fognak dobolni :D.
Mikor csütörtökön a buszról leszálltam, rögtön egy hatalmas panzió tárult a szemem elé. Hát azért mégiscsak régen voltam ott utoljára. Persze van ami nem változott. Mikor beléptem a házba elfogott az érzés: Mért csak most jövök, mikor régen annyit voltam itt...
Az este kimentünk a kisebbik játszótérre megittunk pár sört, éjfélre már otthon is voltunk:), mert reggel elmentem a Bandival szódázni. Ez annyit takar, hogy adott címekre (főleg boltokba, kocsmákba) vittünk rekeszesével szódavizet egy kisteherautóval. Mivel rövidített nap volt, ezért 11-re meg is voltunk. Aztán aznap este elmentem a Janival billiardozni, mert nem akartunk kimenni a Jolly és a Románcok koncertre:). Másnap viszont egy népzenei metal zenekar tolta az ipart, azt már nem akartuk kihagyni. A hangosítási gondok ellenére nem volt rossz, nekem tettszett:). Az utolsó napon meg az Ismerős arcokra néztünk ki, ami kifejezetten jól hangzott.
A 3 és fél napban amíg ott voltam, összehaverkodtam pár emberrel, élveztem az életet. Szóval nagyon nagy volt. Még a déliben lévő bombariadó sem tudta elvenni a kedvem semmitől:).

Bemutatkozás a déli parton

Tegnap, azaz szombaton, azaz Április 24.-én bemutatkoztunk Zamárdiban. Bár ez így nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis sajnos a szervezőkön, és a másik zenekaron kívül volt még 2-3 ember volt ott. Összességében viszont egy jó buli volt, elvégre jártunk a déli parton, csináltunk magunknak fröccsöt, és szokás szerint messze nem voltunk normálisak :).
Kezdjük az elején. Elindultunk 15:30 környékén. Zajlottak a szokásos pofázások. A napsütés ellenére dolgozó lányokkal nem találkoztunk a part mellett lévő utak szélén, ellenben találtunk egy hotelt. Pontosabban csak a tábláját. Ez önmagában még nem lenne nagy szám, elvégre a Balaton mellett van "néhány". Csak, hogy ennek a neve: Hotel Kentaur. Sajnos magát a helyet nem találtuk meg, legalábbis odafele. Vissza jövet már sikeresebbek voltunk, de mindent a maga idején. Odaérve tapasztaltuk, hogy - a hivatalos szervezés ellenére - mégiscsak mi leszünk az első zenekar, bár ezt személy szerint később nem bántam. Nem azért mert rossz koncert volt, hanem mert... Szóval nézzétek meg a Blid Myself zenekar Lost In Time című számának az elejét. Két szám között Jani még telefonált is egyet :P. Az utánunk jövő zenekar, egy friss formáció. Úgy gondolom egész jók voltak. Ahhoz képest különösen, hogy ebben a formában állítólag két hete jöttek létre.
A koncert végeztével felkerestük a már említett hotelt (ha valakit érdekel, Siófokon található). Itt Ákos barátunk csinált rólunk néhány képet, amint pózolunk a hely előtt. Közben bentről egy tag furcsán nézett ránk, de hamar ráunt. Végül be a kocsiba, utolsó rövid kitérő a parton, és végül haza.

Újabb élmény a Dc-ben

Tegnap jártam a Noctis, Éjfény, Cadaveres zenekarok koncertjén, ami a szinte minden veszprémi ember számára ismert Diák Centrumban került megrendezésre. Az estét a Noctis zenekar kezdte, de ne higgyük azt, hogy mert ők a leggyengébbek. Eszméletlen jól játszottak, annak ellenére, hogy a kiállásukba elfért volna még némi energia. De ebben a zene, meg a témák kárpótoltak minket. Annak ellenére, hogy a power metal, mint stílus nem tartozik a kedvenceim közé, mégis sikerült lekötniük. A következő zenekar az Éjfény. Róluk tudni kell, hogy ők voltak a mi példaképeink. Sőt valahol még mindig azok. A mozgás és a zene még mindig ugyanúgy a helyén van, mint évekkel ezelőtt. Ugyanakkor ez az egyetlen szívfájdalmam, miszerint a mozgás, és a zene ugyanott van, mint évekkel ezelőtt. Persze ezen csodálkozni nem lehet, hiszen sok bandánál idővel az aktivitás alább hagy. Ennek ellenére repdesne a szívem néhány új motívumtól, új számoktól. Végül eljött az óra, a perc, a másodperc, mikor a Cadaveres is belecsapott a húrokba (meg a bőrökbe, rezekbe, bronzokba stb.). A buliról annyit, hogy ma a nyakam konkrétan mozgatni nem bírom, és ezen még öreg meleg jótevőnk Ben Gay sem tudott segíteni. Amikor nem a tombolással voltam elfoglalva, a szájam tátottam attól, hogy hogy lehet valakikben ekkora nyers erő, amin nem látom a megjátszást, vagy bármilyen formában a hiteltelenséget. Az este több, mint jó volt, és ismételten gazdagabb lettem néhány új ötlettel :P.

Jazz, és izzadság...

Elkészültem a szakdolgozatom honlap részével (a szöveget se ártana befejeznem a jövő hét folyamán, elvégre április közepe a határidő). A konzulensem rábólintott, úgyhogy úgy gondoltam megosztom veletek.

http://manocset.fw.hu

Halálszag a csípős szélben!

Csípős halottak szaga a szélben? Vagy a szélben lévő halottak csípős szaga? Vagy a halottak csípős szeleinek a szaga?

A szót komolyra fordítva, hogy a laikusoknak is leessen: Tegnap Iridium, illetve Testosterone koncertnek adott helyet a bándi Rock Ranch nevezetű italkiszolgáló létesítmény. Mi a Lócival, és az édesapjával 7 óra után értünk oda, mikoris a srácok már a beállás végénél tartottak. A koncert rendben lement, a hangulat teljesen jó volt annak ellenére, hogy nem voltunk eget rengetően sokan. A zenekar összeszedett, a zene meg pontosan az, ami kellett. Egy dolgot sajnálok: Rövid volt.
A Testosterone koncerten nem voltam ott végig, de amit hallottam az alapján annyit mondok, hogy a megszokott precízséget, és hangulatot hozták. És ez így a jó.
Fél 10 fele jöttünk haza, ahol én egy rövid kitérő után a Vadgesztenye söröző (Völgyhíd) felé vettem az irányt. Szomorúan konstatáltam, hogy tömeg van, úgyhogy Andrással mi inkább kiültünk a mellette elhelyezkedő sziklára, ahol megtapasztaltam, hogy milyen az amikor le akarod magad inni, de még a 8. söröd után is tiszta vagy. A buli jó volt, én jól éreztem magam, köszönöm srácok.

Kávé, cukor, és kötélidegek

A minap tudatosult bennem, hogy már nincs egy hónap a szakdolgozatom leadási határidejéig, ezért úgy döntöttem nem árt, hogyha belehúzok. Irtó hosszú lesz ez a hét. Ma konkrétan 13 órát dolgoztam. Ennyi idő kellett, hogy megcsináljak 3 menüpontot, és tönkretegyek egyet. Kijavítsam az apróbb hibákat, kinézeti rondaságokat, és hogy 3 és fél oldalt megírjak a Szakdolgozati Dokumentációmba. Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy letettem a dohányzás áldásos örömeit, de nem adom meg magam. Helyette kávét döntöttem magamba, viszont azt rengeteget. És ami a szép, hogy így is volt időm lemenni az Expresszó Roxynpadra megnézni a zenekarokat.
Alig várom már, hogy a kezemben foghassam a gyönyörűen bekötött példányom, és a "belerejtett" cd-t.:D.

Metal a DC-ben.

Amikor egy metal bulin vagyunk, mindig megállapítjuk, hogy mekkora út van még előttünk. Az összes zenekar kivétel nélkül hatalmas energiával rendelkezett. És félelmetes milyen kiállások voltak. Persze mi nem vagyunk 30 évesek, a rutinunk sehol. Mindenesetre kaptunk egy tökéletes "szakmai továbbképzést".

Alapjáraton a SKRU koncert miatt mentünk el. Ugyanis a zenekar énekese egy barátomnak, és a nővérem élettársának, Petinek az unokatestvére. Már hallottuk őket egyszer a Fezen klubban, és megdöbbentően felemelő egy buli volt. Természetesen most sem csalódtunk bennük. Sajnos az előttük lévő zenekarról lemaradtunk. De így is ott voltunk 5 koncerten (az utolsóra meg energiánk nem maradt). Nagy hatással volt rám a Pigs Might Fly, mert bár a zenéjük nem annyira az én világom, technikailag a 100% kategória (az énekes kifejezetten jó volt). Utána jött a Liberal Youth nehezen emészthető hardcore-ja, ami nekem először annyira nem tettszett, de a koncert végére már rendesen beindultam tőle (közben rájöttem, hogy ismerem a zenekart). A "fő" zenekar a "kib*szott Insane" volt. Az volt a beszarsz kategória. Nem lehet ilyen mozgás közben játszani, ilyen nincs. Annyira durva volt, hogy sokszor tombolni is elfelejtettünk. Végül a Social Free Face "hallani az éneket?" szintén hardcoreja. Nekem ez is bejött, csak már annyira kimerültünk, hogy csak elvétve egy-egy számra nyomtuk az ipart. És az utolsó számok valamelyikéről eljöttünk. Nagyon nagy buli volt, köszi Magdus :).

Sennheiser HD 408

Annak idején, mikor születésnapom volt, szüleim szerettek volna szerezni egy midibillentyűzetet, mert elszóltam magam, hogy majd akarok venni egyet. Mivel nem találtak, ezért utaltam rá, hogy inkább egy jó fülhallgatót kérnék, mert sajnos annak híján vagyok. Így került hozzám ez a gyönyör :). A füles maga a csoda számomra, kristálytisztán kihozza a legapróbb dolgokat (és ezáltal hibákat is, ami vágásnál kifejezetten klassz) is egy zenéből, illetve hatalmas basszussal rendelkezik. Elolvastam több fórumot, oldalt, de panasz nem érkezett rá. Hát persze, hogy nem, hiszen ez egy Sennheiser :D.
A frekvencia átvitele 25Hz - 21 KHz, az ellenállása 32 Ohm.
Csak ajánlani tudom :P.

Háháhá

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Bálint. Ez a Bálint sok-sok fogadást kötött a Jóinsten helyett, Jánossal (Pl. bajusznövesztés fél évig). És többször el is bukta őket. Ilyen volt ez az alkalom is, miszerint a haját be kell festenie szőkére. Mivel Bálint erőteljesen barna, a haja felettébb rozsdás árnyalatot öltött. De a szavak helyett beszéljenek a képek:

Koncert Monostorapátiban

Tegnap készültek ilyen, bevágjuk a metal face-t típusú bandafotók. Erre azért volt szükség, mert a legújabb bandaképek (a koncertek kivételével) több, mint másfél éve készültek. Összességében most elég jó fotók születtek, hála Sárándi Ákos fotós barátunknak. Fel is teszek egyet, hogy súlyt adjak szavaimnak.













Mellesleg szintén tegnap játszottunk Monostorapátiban. Ez azért is volt jó, mert még sosem játszottunk ott, és bár távolról sem lehet azt mondani, hogy a legjobb koncertünk volt, azért a hangulat mindenképp kárpótolta a dolgot :).
Amire viszont rájöttem, hogy nekem még mindig a Shure SM58-as mikrofonja a kedvencem (Bár azért kipróbálnék egy 55 SH-t, csak a fíling miatt is :D).

A vásznak mögött, avagy milyen is egy vetítőterem...

Még nem említettem, hogy Médiatechnológus Asszisztens szakra járok Budapestre, a Minerva Érettségizettek Szakközépiskolájába. Ez annyit tesz, hogy a hang, és a kép nekünk mindennél fontosabb. Vagy, ha nem is mindennél, legalábbis eléggé. Talán ezért gondolhatta úgy a szakmai gyakorlatos tanárunk, hogy jót tenne néha egy kis úgymond "szakmai kiruccanás". Ilyen alkalom volt az, mikor elmentünk előző félévben a Syma csarnokba, megnézni a hangfoglalást (azóta vagyok a Magyar Zenész Bázis tagja, és van kedvezményem bizonyos hangszer, és hangtechnikai boltokba), illetve a mai alkalom, amikor is a Corvin filmszínházban tettünk látogatást.
Az egész egy átlagos hétfői napnak indult, azzal a különbséggel, hogy most nem kellett 4-kor kelnem, mert csak 9.45-re mentünk a mozihoz. Szóval elég volt feljönnöm a 7.15-ös busszal. A megállóban szokásos tömeg, persze végül mindenki megtalálta a helyét. Leszállás a Petőfi hídnál, tovább a Corvin Közre. Megérkeztek a többiek, majd be az előcsarnokba. Ott még nem sejtettem, hogy az egész KB. másfél órás látogatás ekkora hatással lesz rám. Nem is maga a vetítőgép kinézete fogott meg, hanem a működése. Ahogy átvilágítja a képet, ill. ahogy a hangot külön leveszi, egyazon tekercsről. Aztán az egyel feljebbi terembe mentünk, ahol már megtekinthettük a digitális 3D nyújtotta élvezeteket. Mivel nekem ilyesmiben nem még volt részem, ezért számomra hatalmas volt a látványvilág (úgyhogy délelőtt óta álmom, hogy megnézzem az Allice Csodaországban 3D változatát). Persze elhiszem, hogy az IMAX még ennél is jobb, de akkor attól én valószínűleg tényleg eldobnám a hajam (úgyis hamar kinő :D). Egy dolgot sajnálok csupán, hogy a digitális technika hamarosan a mozigépész szakmát is felemészti.
Zárószóként, kérdésemre a válasz, hogy mért nem használják minden teremben a digitális megoldást az volt, hogy míg a tekercses gép 2 millióba fáj, a digitális 43-ba. Azt hiszem ez mindent megmagyaráz...

A tökéletes ébresztő

Ha már írtam álmokról, éppen témába vág a péntek reggeli ébresztőm. Általában, ha a rádiós vekkerem kelt, akkor az vagy valami pop zene, vagy röhögcsélős műsor formájában történik. De a tegnap más volt... Tegnap valami szokatlan történt... Valami... Ami... Nem volt más, mint egy hüvelytabletta reklám: "Nekem fáj ott alul." "Vegyél be hüvelytablettát!" Én megértem, hogy valahogy ezeket is el kell adni, meg fontosak, de mért reggel :D? Mondjuk még mindig jobb, mint hogyha pöcskrémre kelnék...
Bár a napom amúgy is viccesen indult volna, mert legújabb sikeres álmom, hogy a Balaton átúszást elköltöztették Kecskemétre...

A rémálmok rémálma

Sok ember létezik, és sokféle rémálom. Tegnap sikerült egy újjal megismerkednem. Ellopták a Kadettot, benne minden zenekari holminkal. A Kadettről tudni kell, hogy nem csupán egy hétköznapi Opel. Ez az az autó, ami több ízben kirángatott minket (mármint a zenekart) a bajból, és amelyik nehezen indul, de legalább könyen fullad :D. És bár ez az álom semmivel sem betegebb, mint amikor Lego ember voltam, vagy amikor egy hatalmas kéményről lógtam lefelé, mert a tűzoltóság 8-kor bezárt, és nem jöttek ki, azért megintcsak tudatosult bennem, mindig tudok hülyeségekről álmodni...

Manó, és a virágbolt...

Ma, mint azt sokan tudjátok, Valentin napja van (meg Bálinté is, az egyik barátomat fel is köszöntöttem). És bár elvileg én ilyeneket nem szoktam ünnepelni, mégis úgy döntöttem, hogy kerítek Mirának valami növény jellegű dolgot :). A boltban pár hozzám hasonló "nem sokszor járok virágüzletben" jellegű ember volt :D.
Mikor beléptem, pont jött ki egy srác. Rajta kívül voltak még ketten. A pénztárnál egy hosszú hajú egyetemista kinézetű gyerek állt, egy túratáskával a hátán. Egy szál vörös rózsát kért. A pénztárosok mutatták a vödröket, ahonnan lehetett választani különbözőket, mire ő a hozzá legközelebb esőből kivett egyet, és mondta hogy azt kéri.
"Kérsz rá valamit?"
"Egy szalagot"
"Milyen színűt?"
"Vöröset"
"Vörös nincs, van fehér, zöld, sárga stb..."
"Igazából én nem értek hozzá"
Erre már meg kellett szólalnom: "Látom te is egy évben egyszer jársz virágboltban :D"
Röhögés, meg minden, a pénztáros hölgyemény meg rátekert egy zöld szalagot a virágra.
Mialatt a következő srác kért virágot (persze az is vörös rózsa volt), én választottam egyet (gondolkoztam, hogy a vörös snassz, de nem tudom, hogy a többinek van-e valami jelentése, ezért maradtam a standard-nél). Mikor én kerültem sorra, a pénztáros megkérdezte kérek-e mellé zöldet.
"Nem tudom. Kérjek?" válaszoltam, mire az illető, aki előttem volt: "Kérjél :D!"
"Jó akkor kérek"
Nagyjából így alakult a virágvásárlásom ezen a nem éppen magyar, de legalább angolszász ünnepen... És bár elvileg nem ünneplem, úgy tűnik mégis :).

Az első bejegyzés

Végre először a héten hallottam a madarak csiripelését. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem már kicsit herótom van ettől a sok hótól. Tudom, még csak február közepe van, sőt még az sincs, de... legyen tavasz... Most! Hát ez nem jött össze, majd még gyakorolom:D.